Kis előzetest fűzök a Santa Barbara-i kiránduláshoz, mert nem éppen szokványos. Szóval az úgy volt, hogy az egyik projektem miatt oda kellett utaznom, és hát akkor már miért ne kössük össze a kellemest a hasznossal. Úgyhogy gyorsan foglaltunk is magunknak szállást hétvégére. Azonban némi nehézségekbe ütközött a munka, ezért szerda lett az utolsó napom ott. 😀 A hétvégi szállásunk viszont csak az ára elbukásával lett volna lemondható, így inkább meghosszabbítottuk nekem 1 plusz éjszakával. Csütörtökön délben átköltöztem a hétvégi hotelbe és onnan dolgoztam, amíg pénteken este Feri megérkezett.
Santa Barbara a Los Angelestől északabbra található, ugyanilyen nevű megye székhelye. Gyakran az amerikai riviérának is hívják, gazdagok kedvelt üdülőhelye. Fekvése tényleg gyönyörű, gyakorlatilag a Santa Ynez hegyek és az óceán között fekszik, de főleg időjárása miatt, mert az év több mint 300 napján kellemes napos idő van.
A spanyol megszállás is itt nagyon érezhető volt. Talán eddigi kirándulásaink alkalmával itt volt a legjobban. Emlékeztek még a San Diego beszámolónknál említett Ferences rendre és a spanyol megszállókra? Na, hát a történet lényegében itt is ugyanaz. Úgyhogy most erre nem térnék ki megint, inkább egy pár érdekességet mesélek, amit az ügyfelemtől tudtam meg.
- Santa Barbara nagyon környezettudatos, igyekszik csökkenteni a környezetszennyezést. Ezért például a város nem enged egyetlen gyorsétteremnek/kávézónak sem ún. drive-thru megoldást, azaz nincs a McDonalds-nak, Starbucks-nak autós rendelős része. Az autók ne püfögjenek a városban feleslegesen… Egyetlen egy gyorsétteremnek engedték ezt meg, az In-N-Out hamburgeresnek, de csak azért mert az kaliforniai és az autópálya mellett van.
- A város és környéke sajnos eléggé katasztrófa súlytotta terület, volt már itt többször földrengés, erdőtűz. Talán hallottatok otthon is a mostani erdőtüzekről itt Kaliforniában, na hát az itt volt. És az azt követő heves esőzés (két napig) miatti sárlavinák is. Az ügyfelem sokat mesélt a mostani élményeiről, hát azt kell mondjam tényleg szörnyű lehetett…
- Híres borvidék 🙂
A külvárosban volt a szállásunk, mivel riviéra mivoltának köszönhetően elég drága hely. De így egy jó kis séta vezetett be a belvárosban, amit egy tipikus amerikai reggelivel kezdtünk egy IHOP-ban. Ha esetleg nem tudtátok (mi sem), az IHOP nem más, mint International House of Pancakes. 🙂 Sajnos kifogtuk azon kevés napok egyikét amikor nem annyira sütött a nap, és viszonylag hűvösebb is volt. De városnézéshez kiváló. Ahogy beértünk a belvárosi részbe, nagyon jó kis sajátos spanyol hangulata volt minden utcának. A spanyol gyarmati stílusú városi bíróság épületét néztük meg először, nagyon szép épület.
Aztán az El Presidio de Santa Barbara felé vettük az irányt. Ez tulajdonképpen egy katonai erőd maradványa, a belváros közepén. A spanyolok építették 1782-ben, ez volt az újvilág utolsó spanyolok által épített katonai előörse. Nem sok maradt meg belőle a kis kápolnán és a falakon és néhány épületen kívül. Ezekben természetesen az akkori időkről szóló kiállítások találhatóak meg.
A belvárosi séta irányát a Stearns Wharf nevű móló felé vettük. 1872-ben épült, nevét az építőjéről kapta. Az egyik legrégebbi működő móló a térségben. A móló mellett egyik oldalra a kikötő volt, de mi a másik irányba mentünk először, a Chase Palm Park felé, aminek kb a végénél a Chromatic Gate – egy színes kapu – látható. Leginkább fotós attrakció, különösebb jelentése nincs. 🙂
A belváros fő utcája a State Street, ami tele van éttermekkel, felsőbb kategóriás boltokkal és rengeteg mozival. Ebéd után pedig felkerestük az USA legnagyobbnak mondott Moreton füge fáját. Hát tényleg óriási és nagyon szép.
Ahogy a képeken is láthatjátok, az idő nem volt a legkedvesebb és mivel minden távolságot gyalog tettünk meg, ekkorra már jól el is fáradtunk. Másnap viszont kitisztult az idő – hát persze hogy akkor amikor már haza is kell menni. Na de egy fél nap azért még volt, úgyhogy a napot a Old Mission Santa Barbara-nál kezdtük. Emlékeztek még a San Diego missziójára? Na ez ugyanannak a sorozatnak a része. A 10. Ferences misszió Kaliforniában, azaz a római katolikus hitre való térítés 10. lépcsőfoka volt. 1786-ban alapította Fermín Lasuén atya. Junipero Serra halála után ő vette át az egész kaliforniai misszió lánc irányítását. Nevét egyébként egy Szent Barbara nevű lányról kapta, akit a legenda szerint apja lefejeztetett a keresztény hitre való térése miatt.
Mivel kisütött a nap, visszatértünk a mólóra, hogy megnézzük miért is szeretik annyira az emberek Santa Barbara-t. A hegy és óceán találkozása miatt. Végül pedig ettünk egy fagyit a legrégebbi fagyizóban (https://mcconnells.com/). Valami isteni volt. 3-3 gombócot próbáltunk ki. Az enyém a következő volt: Eureka Lemon & Marionberry (gyümölcsös joghurtos féle), Earl Grey Tea & Shortbread cookies (az earl grey tea nagyon finoman érződött) és Sea Salt Cream & Cookies (tengeri sós és csokiskekszes). Ez utóbbi kettő volt a legjobb. Ferié speckóbbak voltak, nincsenek az online menün, de kb ezek: a Marionberry (amit én is ettem), valamilyen csokis sörbet és karamellizált almás. Ezt a fagyizót mindenképp ki kell próbálni ha valaki erre vagy a környéken jár (Los Angelesben).
Jó pár dolgot kihagytunk, most ennyi fért bele. Ezek vagy kicsit messzebb lettek volna, vagy nemrégiben jártunk már hasonló létesítményben. Majd legközelebb ezek is sorra kerülnek (Rancho del Cielo – Roland Reagan nyaralója, Butterfly Preserve – pillangó rezervátum, Orchid Estate – orchidea botanikus kert, Lotusland – kaktusz botanikus kert, Santa Barbara Zoo – állatkert).
Viszont ha valaki elmegy Santa Barbara-ba, akkor ajánlom hogy Los Angeles felé az 1-es úton menjen, ami végig visz a part mentén, mert csodaszép útvonal, álljon meg Malibun és egyen egy jót. Ahogy mi is tettük 🙂