Nemrég tettünk egy rövid, 1 napos kirándulást Palm Springs-be. Azért most, mert Palm Springs sivatagi éghajlatú, nyáron gyakran 40 fok felett van a hőmérséklet és bármennyire is szeretem meg bírom a meleget, azért az sok.. Ferinek meg pláne 🙂
Palm Springs amúgy, ahogy a neve is mutatja “Pálma forrás”.
Rengeteg pálmafa van, amerre a szem ellát. Nagyon meg tudja adni a hangulatot. Sokan azt mondják, hogy a Los Angeles-ben élők szeretnek itt venni nyaralót, amit igazából télen használnak 😀 Los Angeles hűvös (14-18 fokos, haha…), borongós tele elől a 24 fokos télbe jönnek feltöltődni, kirándulni. Palm Springs-t Hollywood játszóterének is hívják, így hát nem meglepő, hogy saját kis csillagokat is találunk a fő utcán sétálva. És ami érdekes, hogy kicsit jobb állapotban vannak a csillagok.
Cactarium
Amikor a kaktuszra gondolok, nagyjából mindig ugyanaz az egyszerű kaktusz képe jelenik meg előttem. Vagy ha nagyon megerőltetem magam, akkor 1 vagy maximum 2 kezemen tudom megszámolni hogy hány fajta kaktuszt ismerek. Az hogy ebből pedig mennyit láttam már… Na szóval nem sokat tudunk a kaktuszokról. Így tehát a Moorten Botanikus Kertben kezdtük a napot. A Moorten család hozta létre 1938-ban, akik a sivatag és a sivatagi növények szerelmesei voltak. Így nem meglepő hogy a saját házuknál kezdték el kialakítani az arborétumot, ami kb. 3000 kaktuszfélének és egyéb sivatagi növénynek ad helyet. Na nem minden fajta kaliforniai 🙂 Az egész amúgy elég kis területen fekszik, tényleg kb egy családi ház nagyobb méretű portája. De ami a legjobb, van bennegy kis “Cactarium”, azaz kaktusz üvegház, sok sok kis és egzotikus kaktuszfajtával. Elmondhatom, a kaktuszok családja népes és nagyon szép, virágzó és sokszor meglepő 🙂
Aerial Tramway
Ezt követően gyakorlatilag az egész kirándulás fő attrakciója következett. A Palm Springs Aerial Tramway. Ez egy libegő, ami kb. 2600 méter magasra visz fel – ez a maga nevében (360 fokban körbeforgó kabin) világrekord! Pont ettől olyan különleges. Na nem attól hogy a kb. 80 fős befogadóképessége miatt a legnagyobb, hanem hogy folyamatosan körbe forog!! A kabin alja út közben forog, hogy teljes 360fokos élményt nyújtson. Nagyon jó, így tényleg az van, hogy gyakorlatilag mindegy hol állsz mikor bejutsz a kabinba, mindenfelé fogsz legalább egyszer látni. És felfelé amúgy mindig tömött is a kabin, szóval nagyon nincs esélyed mozogni. Ez a forgás amúgy azt is jelenti, hogy nem támaszkodhatsz neki az ablaknak, mert a lábadat viszi az alja… 😀
A libegő 1963-ban indult első útjára, hogy a San Jacinto hegység tetejére vigye a Coachella Valley hőségéből menekülő embereket 🙂 És mint minden hegy tetején, jóval hidegebb van. Lent a sivatag szélén 26 fok volt délben, itt a hegytetőn 2! Úgyhogy egy kis havat is láttunk! Duuurva 🙂 És a hegy olyan mintha két világ határa lenne. A sivatag felőli oldal iszonyú szeles volt, hideg, és csak a kopárságot látod. Viszont a hegy másik oldala tele van fenyvesekkel, még több hegyvonulattal és emiatt szélvédett is. Sokan például eleve azt csinálják, hogy feljönnek délelőtt és az egész napot itt a hegyekben túrázással töltik. A bátrabbak pedig éjszakai kempingre is maradnak. A hegytetőről elvileg lehetett látni a Szent-András törésvonalat is. Mi nem találtuk meg 🙂 A libegő fenti állomásán van étterem is, tehát nem hal éhen aki nem pakolt semmit az útra. Az egyetlen kvázi negatívum, hogy elég drága a retúr jegy ($26). De az élmény és a látvány kárpótol.
Lefele menet csináltunk egy kis videót. Sajnos elég koszos volt a fülke ablaka, úgyhogy a “beúszó foltokért” elnézést…
Elvis és az Indiánok
Aztán egy késői ebéd után, megnéztük azt a házat, ahol Elvis és Priscilla a nászútját töltötte. 1966-ban Elvis majdnem 1 évet töltött itt, hogy elvonuljon kicsit Los Angeles-től. Aztán 1967. május 1-jén jött a pár a nászútra. Sokak szerint Lisa Marie is itt fogant. Sajnos a napi túravezetést lekéstük, úgyhogy csak kívülről néztük meg. Érdekessége, hogy nincs benne négyzet alakú szoba. Biztos vagyok benne, hogy belül tele van Elvis relikviákkal, kívülről engem személyszerint nem fogott meg annyira, szép, de nem volt akkora szám. Bár lehet azért, mert nem vagyok Elvis fanatikus 🙂 Ha már házak, például Bob Hope-nak és Frank Sinatra-nak is volt itt háza.
Aztán egy kicsit aktívabb délutánra vágytunk, és elmentünk az Indian Canyons-hoz. A területre napi belépő van, és sötétedésig lehet bent tartózkodni. Ez a kanyon sok sok különböző túraútvonalnak ad otthont, mi valahogy a Palm Canyon-nál kötöttünk ki, ami a kaliforniai legyezőpálmák otthona. Egy kis oázis, végig egy kis patak mellett hatalmas pálmafák törnek az égig… mellette pedig sivatag, kövek. Hatalmas kontraszt, de csodaszép. Lehet túrázni, piknikezni és lóháton végiglovagolni a kanyont 😀 Mi tettünk egy rövid túrát a pálmák között és megegyeztünk, hogy ide még visszajövünk egy hosszabb túrára. Az érdekesség, hogy mivel itt a pálmák természetes közegben vannak és az ember nem nagyon nyúl hozzá, az elhalt pálmalevelek még mindig a fán vannak, mint egy hatalmas szakáll. 🙂 Sajnos viszont sok pálmán látszott hogy a bozóttüzek bizony itt is súlyos károkat okoztak. Nagyon sok pálma törzse teljesen fekete volt. De még így is megérte.
Hazafelé
Úton hazafelé látható volt a San Gorgonio Pass (vagy másnéven Banning Pass) tulajdonképpen a völgybe vezető út, ami nagyon szeles. Ezért hatalmas szélerőmű telep van itt. Erről jó képet sajnos nem tudtunk csinálni, csak menetközben kaptuk el, de biztos lehettek benne hogy jóval több szélerőmű van itt mint Győrnél 😀
Még egy megállót iktattunk be, a világ legnagyobb dinoszaurusz múzeumát Cabazon városa mellett. Ez egy útmenti látványosság, ezért mindenképp érdemes megállni. Egy Dinny névre hallgató, 46 m hosszú brontoszaurusz, és a 20 m magas t-rex, Mr. Rex. 1964-ben építették a többnyire acélszerkezetes dínókat, hogy egy közeli étterembe csábítsanak vendégeket. Mit meg nem tesznek az amerikaiak a forgalom generálása érdekében. 😀 A dinoszauruszok belsejében (:D) van a kiállítás egy része, fosszíliák miegymás.
