Jöjjön tehát a nyaralás második része. A következő nap (csütörtök asszem), reggel elindultunk a Monument Valley irányába.
Monument Valley
A Monument Valley egy hatalmas területen elhelyezkedő park, szintén a Navajo indiánok földje. Arizona és Utah határán helyezkedik el és John Ford rendező filmjeinek köszönhetően, amikor az amerikai (vad)nyugatot képzeljük magunk elé, általában ez jut eszünkbe. De nem csak a vadnyugati filmek helyszíne ez, egy ikonikus Forrest Gump jelenet is itt játszódik, amikor úgy dönt, hogy eleget futott és végre hazamegy:
A parkba $20 a belépés, amivel 27km-nyi úton végig lehet autókázni. Erre sajnos mi csak ott jöttünk rá, úgyhogy mi előre befizettünk egy túrára, amit szintén Navajo indián vezetett és egy terepjáróval vitt minket körbe. Ezek általában kisebb csoportos túrák, de mi valószínűleg korán érkeztünk, úgyhogy privát túrára sikeredett 🙂 Mint kiderült ez azért több részt lefed a területből, mintha csak magadtól végigautózol, úgyhogy nem bántuk meg.
Utunk során sok érdekes kőképződményt néztünk meg: Kesztyűpár, imádkozó kéz, trónon ülő király, 3 nővér, Snoopy, stb. Aztán letértünk a főbb útvonalról, és az indián idegenvezetőnk elvitt egy szent helyre, ami egy dómra hasonlít a tetején egy bazi nagy lyukkal. Itt meghallgathattunk egy hagyományos indián furulya szerű előadást is az ő jóvoltából, illetve belefutottunk egy másik kis csoportba ahol az idegenvezető pedig énekelt egy dalt nekünk. Az akusztika igen jó!
Aztán meglátogattunk az indiánok “lakóhelyét”, amit Hogan-nak hívnak. Ilyen jurta szerű épület, csak agyagból, fából kialakítva. Az idegenvezető egyik hölgy rokona sodorta a gyapotot, szőtt és megmutatta miket használtak régen. Az elmondása szerint az ő nagyszülei mai napig ilyen Hogan-ban élnek, persze az ő korosztálya már modernebb körülmények között lakik, de a terület és természet iránti szeretetük mit sem változott.
A túra végén bementünk ebédelni az étterembe, és Navajo tacot rendeltünk. Óriási meglepetés, hogy az alapja tulajdonképpen LÁNGOS, csak a feltét különbözik. 😀
Bryce Canyon National Park
A Monument Valley-ből egy jó 4 óra az út a Bryce Canyonhoz, ahol a nem messze lévő Tropic városkában, egy nagyon cuki kis faházban szálltunk meg.
A Bryce Canyon Nemzeti Park Utah délnyugati részén található és sokkal kisebb, mint a Grand Canyon, vagy a Zion. Egyébként pedig nem is igazi “kanyon”, nem folyóvíz vájta ki. Az itt található kőképződményeket “hoodoos”-nak hívják. A jegesedés-olvadás alakítja ezeket a köveket, hatalmas amfiteátrum szerű elterjeszkedésben. Egyébként a törökországi Kappadókia ugyanez :). Nevét egyébként egy mormon emberről kapta. A Föld legnagyobb koncentrációjában található itt ez a hoodoo nevű formáció, és sajnos sokkal gyorsabban erodálódik, mint a Grand Canyon…
Péntek reggel elindultunk a parkba – ide jó az éves nemzeti park belépő – és az út mentén lévő kilátópontoknál kezdtünk: Rainbow Point, Bryce Point, Inspiration Point. A kb. 8000ft (2400m) magasan lévő kilátók eszméletlen tájat tárnak elénk. Nem győztünk ámulni. A Sunrise és Sunset Point között húzódik a Queens Garden Trail, ami aztán belecsatlakozik a Navajo Loop Trail-be. Na mi ezt akartuk megtenni, hogy egyiknél elindulunk lefelé és a másiknál jövünk fel, azonban a Navajo Loop trail le volt zárva. Így maradt a Queens Garden Trail és onnan ugyanabba az irányba vissza.
Ha itt jártok, mindenképpen tegyetek meg egy kis túrát, fentről természetesen a látvány leírhatatlan, de amikor lemész a hoodoo-k közé, az elképesztő. Itt is el kell mondanom, hogy mivel fentről indulunk, lefelé könnyű a menet, felfelé azonban… 🙂 Mindenesetre nem teljesíthetetlen 🙂 Egyébként ha nem terveztek be sok túrát, egy nap elég a parkra.
És érdekes módon, ennek a kis parknak volt a legjobb látogatóközpontja az összes közül. Nagyon nehéz volt mágnest választani, mert annyira sokféle és különleges darab volt 😀 LOL. De tényleg.
Zion National Park
Péntek este érkeztünk meg Springdale-be, ami az utolsó állomásunk volt. A Zion nemzeti park szintén Utah államban található, fő nevezetessége a Zion kanyon, amit a Virgin folyó vájt ki. Körülbelül 24 km hosszú és 800 m mély. Az eddigi nemzeti parkoknál (Grand Canyon és Bryce Canyon), általában a kanyon tetején vagy és ha akarsz túrázni az lefelé vezet. Itt azonban a folyószinten kezdődik minden.
Ide is jó az éves parkbelépő és itt sem lehet egy ponton túl autóval közlekedni, de van shuttle és elég gyakran jár, úgyhogy érdemes azt használni. Mi itt is rövidebb túrákat iktattunk be, első utunk a kb. 30 percnyi sétára lévő Emerald Pool-hoz vezetett. A Lower (alsó) a közelebbi, a felsőhöz sajnos le volt zárva az út. Az alsó Emerald Pool nagyon szép kis tavacska, melyet egy kis vízesés éltet. Aztán buszra ültünk és bementünk a Temple of Sinawana-hoz, ahol a folyó menti sétányon (Riverside Walk) végiglehet a folyó mellett sétálni jó hosszú távon. Amúgy itt, ebben a nemzeti parkban láttuk a legtöbb élővilágot is. A már megszokott mókusokon kívül, itt láttunk vadon élő pulykát és rengeteg őzet is.
Aztán egy újabb kisebb túrát tettünk a Weeping Rocks-hoz, és a szikla tényleg olyan mintha könnyezne. A víz csorog le a tetejéről, nyomában zöld “függőkertet” kialakítva.
A Zion legnevezetesebb túrája amúgy az Angels Landing, ami arról kapta a nevét, hogy olyan magasan és elzárva található, hogy oda csak az angyalok tudnak leszállni. Ehhez mi még nem éreztük az erőt magunkban, de a bakancslistára felkerült. Rengeteg haláleset volt már itt, mert egy igen vékony sziklarészen, lánckorlát mellett lehet elérni a szikla csúcsát, szóval kezdő túrázóknak azért ez még nem ajánlott. Nézzétek:
A The Narrows is igen érdekes túrát ígér, aminél tulajdonképpen a Virgin folyóban kell gázolnod a túraútvonal végén, hát mi erre nem voltunk felkészülve, úgyhogy ez is kimaradt. De ez utóbbi kettő nélkül is igen jól eltöltöttünk egy egész napot a parkban, élvezve a zöldet, egy másfajta perspektívájú kanyont.
Végszó
Láthatjátok tehát, hogy igen sűrű hetünk volt. Gyakorlatilag mindenhol a víz alakította ki a természetet, úgyhogy tiszta olyan mintha e téma köré szerveztük volna a kirándulást 😀 De nem, csak hát ha már azon a környéken járunk, akkor amit lehet nézzünk meg. Ki tudja mikor jutunk el legközelebb oda.
Vasárnap hazafelé beszéltük Ferivel, hogy ebből a sok szebbnél szebb parkból melyik tetszett nekünk a legjobban. Nem nagy meglepetés, hogy nincs abszolút győztes. DE!
- A Grand Canyon North Rim jobban tetszett nekünk mint a South Rim, bár elismerjük, hogy a South Rim sokkal jobban megközelíthető. A grandiózus méretet ez mutatja a legjobban.
- Az Antelope Canyon-t nem lehet felülmúlni színekben.
- A Bryce Canyon a legnagyobb meglepetése volt a hétnek.
- A Zion pedig sokkal természetközelibb, mint a Grand Canyon. Több dolgot tapasztalsz meg közelről.
Állítsunk sorrendet?! Nem lehet! Tényleg nem. 🙂