049 - Canyon Country - 1. rész

Szóval úgy adódott, hogy május végén nekem megüresedett egy hetem, amikor nincs projektem. Igen, teljesen be vagyok osztva melózni egészen 2020 augusztusáig, nem vicc. 😀 Persze lehet majd kivenni szabit, meg persze az idő előrehaladtával ez változik. De ha már így alakult, akkor gyorsan lecsaptunk erre a hétre is, és elhatároztuk hogy csapunk egy nagy road trip-et, meglátogatjuk a főbb kanyonokat. Megint olyan úti célt akartunk választani, ahol nyáron valószínűleg túl meleg lenne. Így lett a következő igencsak sűrű, de annál inkább látványos program összeállítva.

Ami a programot illeti, komoly tervezés előzte meg az utat. Nem ám csak a szokásos bejelölgetjük a Google Maps-en hogy miket akarunk megnézni, hanem ténylegesen Excelben össze kellett írnunk, hogy mikor hol alszunk, mennyi idő eljutni A-ból B-be, kiszámolni, hogy kb mennyi időt fogunk tölteni az egyes látnivalókkal, stb. De a tervezés meghozta gyümölcsét, egy igen aktív mégis felettébb pihentető és szemet gyönyörködtető kis út lett belőle két állam (Arizona és Nevada) felfedezésével.

TIPP:

Újfent ajánljuk, hogy olvassatok utána több helyen, hogy miket érdemes megnézni. Mi is így tettünk és a korábban már említett blog alapján, na meg egy csomó más forrást felhasználva megszületett a túra, amit alább láthattok.
Ha hasonló túrát terveztek, érdemes korábban kezdeni a napot
Ha legalább 3 nemzeti parkot meglátogattok 1 éven belül, akkor már megéri megvenni az éves Pass-t, egyszerűen olcsóbb, mint a három (vagy több) belépőt egyesével megvenni. Neten is tudtok venni, de az sokáig tart míg kipostázzák. Igen, nincs letölthető verziója… De minden park bejáratánál lehet kapni az éves nemzeti park belépőt. A jó dolog benne, hogy habár névre szóló, de két ember lehet rajta megjelölve, mint bérlet tulajdonos, ők egymástól függetlenül is tudják használni. Illetve ha kocsival mentek, és valakinek van ilyen bérlete, mindenki be tud vele menni.

De visszatérve a kis kirándulásunkra, szombaton indultunk és az első megállónk a Grand Canyon – South Rim volt. Ide eljutni tőlünk egy jó 7-8 óra vezetés.

Grand Canyon – South Rim

Mielőtt nagyon belemennénk, hogy miket/milyen kilátóhelyeket kerestünk fel a South Rim területén, meg kell említenem, hogy a világ 7 csodájának egyikéről beszélünk. Valamikor réges régen, a Grand Canyon kialakulása a kontinensek kialakulásával egy időben az óceán alatt lévő talajjal kezdődött. Víz alatti vulkánkitörések, majd tektonikus lemezmozgások kiemeltek egy síkságot, ami most 9000ft (kb. 2700m) magasan van. Aztán 5-6 millió évvel ezelőtt jött a Colorado folyó és elkezdte vájni útját, a mellékfolyók pedig szélesítették a kanyont. Soha véget nem érő folyamat ez. Szóval álljunk meg ennél a ténynél egy kicsit és gondoljunk bele.

És akkor most jöhet a mi tapasztalatunk. A legtöbben Las Vegas túrával egybekötve nézik meg a Grand Canyon-t, amivel nincs is semmi baj. Azonban ha onnan csak egy egynapos túrát szerveztek, akkor nagy valószínűséggel csak a West Rim-hez juttok el. Persze már ott is lehet látni a méreteket és hogy miért is hívják Grand Canyon-nak, de ahogy hallottuk másoktól és olvastuk több helyen, a South Rim ennél sokkal jobb. Nos, ezt igazolni nem tudjuk, hiszen mi teljesen kihagytuk a West Rim-et, ahol a legfőbb látnivaló, ami komolyabb túrázás nélkül is mindenki számára elérhető, az a Skywalk. Biztos vagyok benne, hogy ez is gyönyörű, de ha nem rohantok, akkor a South Rim – na és a North Rim is – mindenképpen ajánlott!

Szombat este érkeztünk Flagstaff-be, ami a kanyontól kb. 1 órányira lévő nagyobb város. Lehetne bent a kanyon területén is szállást kapni, de mint megszokott, az ilyen helyek drágák és nekünk egyenlőre nem okoz gondot ha reggel egy kis kocsikázással kezdjük a napot.

Mi a keleti kapunál kezdtünk, ahol az első látnivaló a Desert View Watchtower volt. Oké, nem hazudok, nyilván láttuk már a Grand Canyon-t képeken, filmekben, de amikor először megpillantod élőben, az elképesztő. A méretek, a rétegek, egyszerűen felfoghatatlan! Az, hogy a kanyon teteje fenyőerdős, de közben az egész kanyon csupa szikla és kőzet, és akkor ott látod az egész alján a folyót ami ezt alakította. Csodálatos.

Innen kocsival mentünk tovább a Lipan Point-hoz, aztán pedig a Grand Viewpoint-hoz, végül leparkoltunk a Mather Point közelében.

Egy kis túra

Nagyon sok kilátópont van, és a legtöbbet el lehet érni a Rim Trail-en végigsétálva, ami gyakorlatilag végigvezet a kanyon tetején. A Mather Point-hoz érve, visszasétáltunk a Rim Trail-en a South Kaibab Trail-hez, ahol a betervezett túránkat kezdtük meg.

Rengeteg túraútvonal van a Grand Canyon területén minden nehézségi foknak megfelelően. Az igazán hardcore túrázók kemping felszereléssel együtt letúráznak egészen a kanyon aljáig, ott töltenek egy kis időt, majd egy másik útvonalon vissza fel, vagy át az északi peremére a kanyonnak. Hát mondanom sem kell, nem érezzük ennyire keménynek magunknak, habár a Grand Canyon-os pár napunknak köszönhetően felírtam a bakancslistára a Rim-to-Rim túrát a Colorado folyón keresztül. Majd meglátjuk 😀

De mindenképpen akartunk egy kis ízelítőt abból, hogy milyen ha kicsit letúrázol a kanyon belsejébe. Hát lefelé tök jó :D, de aztán vissza is kell jönni. A South Kaibab túraútvonalon indultunk el a réteges sziklák között kanyarogva, ahol elértünk az Ooh Aah Point-hoz. Hű a nevéhez, odaérsz jobbra nézel és annyit tudsz mondani hogy OOH, aztán balra nézel és AAH. Nem vicc. Aztán felnézel, hogy úristen onnan jöttünk le 😀 – pedig alig volt 2km az egész.

Talán nem kell elmondanom, hogy ha túrázni indultok nem csak a Grand Canyon-ban, de bárhol, legyen nálatok elegendő víz, snack/rágcsa, protein stb. Valamint öltözzetek a túrának megfelelően, rétegesen, naptejjel készülve és lehetőleg ne délben induljatok neki. A Grand Canyon ebből a szempontból különösen trükkös. Míg a kanyon tetején, ahonnan indultunk, 15 fok volt és valamelyest szeles is, ahogy haladsz lefelé a kanyon belsejébe, úgy változik át egyre inkább sivatagi klímává, egyre melegebb van és a levegő megreked. Úgyhogy nyáron azért ez veszélyes tud lenni. Nekünk most május végén elég kellemes volt, annak ellenére is hogy a szokásosnál 8-10 fokkal volt hűvösebb.

Még több kilátópont

Miután felküzdöttük magunkat a kanyon tetejére (jó azért nem volt olyan vészes, de fent le kellett ülni kicsit lihegni :D), tovább mentünk és a Grand Canyon Village-ben leparkoltunk. Ez a South Rim legkiépítettebb része: hotelek, éttermek, látogatóközpontok, kempinglehetőségek, bolt. Szóval itt lehet inni-enni, megpihenni és élvezni a tájat. Sok ranger (parkőr) által vezetett séta/túra és előadások is innen indulnak, itt találhatóak.

Egy másik kedvelt – de nehéz – túraútvonal, a Bright Angel Trail is innen indul, és ez is teljesen a Colorado folyóig és persze azon túl az északi peremre fel vezet. Itt találhatóak a parkon belül ingyenes shuttle járat megállói is. Több shuttle útvonal is van a South Rim területén, azonban ha a keleti bejáratnál kezdtek, onnan a Village-ig még teljesen jól lehet parkolni. Persze csak, ha viszonylag korán kezditek a napot. Dél körül már igen keserves parkolóhelyet találni bárhol, úgyhogy ajánlott hogy délre érj be a Village-be parkolj le és onnan shuttle-el menj tovább bármerre is.

A Village-től nyugatra található kilátópontokat nem is lehet autóval megközelíteni nyáron, csak shuttle-el. Sajnos a shuttle-re is igen hosszú tud lenni a várakozási/sorban álló idő, úgyhogy ezt érdemes beszámolni. Na de azért nem lehetetlen, úgyhogy mi felszálltunk a shuttle-re és elmentünk még pár kilátópontot megnézni: Powell Point, Hopi Point, Mohave Point. Innen is vissza lehetne sétálni a South Rim trail-en egészen a Village-ig, kinek hogy, de nekünk a nap végén már nem volt erőnk sétálni :).

Ez volt ideáig egy nap.

Második nap reggelre megérkezett a tél… Reggel korán indultunk ahogy szoktuk, de hóesés, jég, és ennek megfelelően jó hideg fogadott minket. Jó kis nyaralás – gondoltuk – és így május végén nem annyira számítottunk erre. Persze vittünk kabátot, az egyetlen átmeneti kabátunkat ami van, amit amúgy otthon 10 fokban hordtunk kb. Valljuk be, Kaliforniában eddig nem nagyon kellett kabát, úgy egyáltalán. Itt viszont -4ről indultunk reggel. Előző nap még csodás tavaszi idő 15 fokkal aztán hó és jég, ami esőre váltott később. Megvolt a varázsa amúgy, de az erre a napra betervezett túránk így kimaradt. Sétáltunk kicsit azért, meg kajáltunk, de ennyi.

Nem sikerült tehát az összes pontot megnéznünk, de talán 1-2 kivételével azért sikerült kipipálni a listát.

Grand Canyon – North Rim

Nos, turistaként aki egyszer eljut a Grand Canyonba, az nem hiszem hogy elsőre egy GC North Rim látogatást tervez. Érthető is, de hiba! Miért? A South Rim nyáron nagyon meleg tud lenni, minden turista odamegy, tehát iszonyúan zsúfolt. A North Rim kellemes időjárású nyáron, és egyáltalán nincsenek sokan. Mondjuk nem is annyira kiépített, hosszú az út oda és nincs annyi kilátópont sem. Télen nem is látogatható, ellentétben a South Rim-mel. Viszont ami van, az eszméletlen szép. Ahogy utánaolvasgattam, mindenhol azt írták, hogy “sokkal szebb” mint a South Rim. Nem mintha az valami borzalmas látvány lenne. De a mi javaslatunk:

Kezdjetek a South Rim-nél, mert az kihagyhatatlan, nagyobb látképet biztosít, és az ikonikus látványt kapjátok ami a filmekben is van, itt jobban érzékelhető az egész nagysága.
De ahelyett hogy több napot csak a South Rim-nél töltenétek, szerintünk elég 1-2 nap rá, ha 1 maximum 2 kis túrát szerveztek be a kilátópontokkal együtt.
Majd a következő nap korai indulással szánjátok azt a napot a North Rim-re! 1 nap elég, ha nem terveztek hosszú túrákat és teljesen más élményt nyújt. Így egy sokkal inkább nyugodtabb, természetközelibb élményt kaptok, mert nem annyira kiépített mint a South Rim. Az egész North Rim-nek ez a lényege.

Ahogy láttátok a felső térképen, összesen 3 kilátópontot terveztünk be, amiből egy volt egy rövidebb túra. Cape Royal sajnos le volt zárva, ez a 3 pont közül a legdélebbi. Nagyon sajnáltuk, mert állítólag innen 270fokos képet kaptunk volna a kanyonról, amit amúgy csak itt lehet. De a téli hó és időjárás még erősen jelent volt ezen a részen. Így hát Point Imperial és a Bright Angel Point maradt. Igen jól látjátok, a Bright Angel trail a South Rimből idáig vezet. Rim to Rim…. A kilátópontra amúgy egy rövidebb túrával tudunk eljutni és az érdekessége hogy tulajdonképpen egy szikla benyúlik a kanyon belsejébe és arra mész ki. Gyönyörű látvány és közben félelmetes is.

A North Rimhez eljutni amúgy kb. 4 óra volt, de valami hihetetlen tájakon keresztül vezet az út. Az időjárás visszatért a 10 fok köré, szóval azért nem sültünk meg. Egy pár órát eltöltve, ebéd után továbbindultunk Page városa felé.

Útközben megálltunk a Marble Canyon-nál, ahol a Navajo hídról filmekben látható képet lehet készíteni a Colorado folyóról. Egy pár percet mindenképp megér.

Antelope Canyon

Page városába estére érkeztünk, más tennivaló már nem volt csak pihenni. Esti sétánk céljának a Glen Canyon gát kilátópontját választottuk. Ezt sokan mondják, hogy ugyanolyan, mint a Hoover gát csak kisebb. Mi azt még nem láttuk, így ez nekünk érdekes volt, naplementét mindenképp megér 🙂

Az Antelope kanyonnak két ismertebb része van, a felső és az alsó. Nemrég azonban nyitott egy új rész, a Canyon X. Itt is a víz alakította ki a kanyonokat, viszont ez csak és kizárólag esővíz volt. A sivatag közepén a Navajo indiánok földjén a slot kanyonnak is nevezett képződmény a fotográfusok mekkája. Eszméletlen milyen fényjáték látható itt, és nincs két egyforma része. Mindkét kanyonba csak idegenvezetővel lehet bejutni, előre foglalt túraidőpontokban. Rendkívül felkapott látnivaló, tehát zsúfolt. Mindkettő viszonylag rövid, maximum 1-1 óra.

Ide nem jó az éves nemzeti park belépő, mivel ez nem a terület a Navajo indiánok kezében van. Így a kanyonba megvett belépőn kívül, még a Navajo földre való belépést is meg kell fizetni. Ez néha benne van már a jegy árában is, de néha külön kell fizetni attól függően hol veszitek a jegyet.

Upper Canyon

Az út egyik oldalán található parkolóból kocsikkal visznek a kanyonba 10-14 embert kocsinként. A felső kanyonnál nekünk 1 órával a túra indulása előtt be kellett jelentkeznünk. A kanyonba nem lehet bevinni táskát, mivel szűk járatokról van szó, csak fényképezőgép és egy vizes palack lehet nálad. Nekünk 10 órára volt időpontunk, de mint megtudtuk a fények 11 és dél között a legjobbak, mert akkor rendesen fényoszlop jelenik meg a kanyonban a magasan lévő nap miatt. Hát enélkül is elképesztő, de azért elcsíptünk kifelé egyet.

Az indián túravezető mesél, tippeket ad telefonos és fényképezőgépes képkészítésekhez, rámutat különleges formákra, amiket bele lehet látni a kanyon formáiba. Vicces volt, hogy rendes turista módjára mi odafigyeltünk a srácra és ennek köszönhetően kiemelt figyelmet kaptunk 😀 Nagyon sokan nem is figyeltek arra amit mond, csak azon voltak hogy minél több képet csináljanak. Pedig neki köszönhetően lehetett profi képeket lőni. Sokszor megcsinálta nekünk a National Geographic szintű fotót (iPhone-nal!), több érdekességet is megtudtunk, valamint visszafelé nem kellett hátul összehúznunk magunkat a többiek mellett, hanem helyet kaptunk az anyósülésen 😀 Egy kis jó modorral sokmindent el lehet érni.

Amúgy a látvány leírhatatlan. Az idegenvezető mesélt például arról, hogy heves esőzésekkor a kanyont elönti a víz, és sajnos ez már okozott több halálesetet is. A monszunszerű eső ugyanis hamar megtölti a keskeny járatokat, és ha valakit ott ér a víz, a nagyon erős sodrás nekiüti az embert a sokszor hegyes szikláknak. Megtudtuk még azt is, hogy a National Geographic egyszer szerette volna lefilmezni a vízáradatot ami elönti a kanyont monszun idején. Külön engedéllyel 4 lyukat fúrtak a kanyon falába, hogy rögzíteni tudják a kamerákat. Jött is az eső, de olyan erővel hogy a kamerákat elmosta a víz. Azóta nem engedik be a National Geographic fotósait ilyen célra. 😀

Lower Canyon

Míg a felső kanyonnál a talajszinttel egy magasságban sétálsz, és föléd emelkedik az “A” alakú (felül keskeny, alul szélesebb) kanyon, addig az alsó kanyonnál talajszint alá sétálsz és inkább “V” alakú, azaz felül szélesebb. Ez a kanyon melegebb is emiatt. Itt mi 4 órakor voltunk délután, nem kellett autókázni, csak sétatávra volt a bejárata. Szintén Navajo indiánok az idegenvezetők, itt is kapunk tippeket a fotózáshoz és a szabályok hasonlóak, csak fényképezőgép és víz lehet nálad.

Különbség még a felső kanyonhoz képest, hogy míg annál ahol bemész, ott fogsz ki is jönni, addig az alsó kanyon egyirányú. De újabb sorozat eszméletlen színjátékot megörökítő, Windows háttérképeket tudsz készíteni. Igen, merthogy tényleg itt és a felső kanyonban is készültek Windows háttérképek. Ha nem hiszed járj utána, többek között itt.

Horseshoe Bend

Mit tudsz csinálni a két kanyon túra között? Megnézni a legújabbat (Canyon X-et), elmenni a Glen gáthoz és idegenvezetővel megismerni a gát építésének történetét, ebédelni egy jót, esetleg kajakozni, kenuzni a Lake Powell-en vagy a Colorado folyón. Ne izgulj, eltelik az idő, és este meg tudod nézni a naplementét (vagy másnap reggel a napfelkeltét) az ikonikus Horseshoe Bend-nél. Ezt ne hagyd ki! A patkó alakú folyó marta képződményt sokszor a Grand Canyon részeként tekintik. Tény, hogy nagyon közel van, de azt sokan elfelejtik hogy a Grand Canyon-t körülvevő területen sok sok kisebb kanyon is található, melyek ilyen és ehhez hasonló természeti csodákat hagynak hátra 🙂

Ezzel zárjuk negyedik napunkat a kanyon túránkon, folytatása következik…

049 – Canyon Country – 1. rész