048 – Death Valley

Ez a bejegyzés nem lesz annyira ismeretterjesztő, mintsem inkább szemet gyönyörködtető. Úgyhogy ez inkább egy képes beszámolónak fog megfelelni. 🙂

Március végén egy hosszúhétvégét töltöttünk a Death Valley-ben, azaz a Halál Völgyében. Miért ekkor? Ferit már ismeritek, nem bírja a nagy meleget, és mint ismeretes ez a világ egyik legmelegebb pontja a sivatagos klímájával – nyáron legalábbis. A Földön mért legmelegebb hőmérsékletét itt mérték 1913. júliusában, 56C-ot. De Észak-Amerika legmélyebb pontja is itt van, 86m-rel a tengerszint alatt.

Kialakulását tekintve tektonikus lemezek mozgásából keletkező árok. Nevét az aranyláz idején kapta, amikor sokan probáltak átkelni a völgyben, de a nagy meleg miatt odavesztek. Kalifornia és Nevada határa szeli ketté és azt kell mondjam, minket elvarázsolt.

Pár hasznos tipp, ha kirándulást terveztek ide:

• Pakoljatok hűtőtáskába ennivalót, túrához megfelelő rágcsákat, sok sok vizet.
• Sapka/kalap, naptej, kényelmes túracipő. Réteges öltözködés.
• Tankoljatok gyakran.
• Térerő nincs.
• Bent a Valley-ben nagyon limitált az étel kínálat és a benzinkút. Furnace Creek és Stovepipe Wells a két nagyobb kemping rész, ahol van bolt is, de kb ennyi.
• Kempigezésen kívül van más szállás is a völgyön belül, egy-két bungalow jellegű, illetve oázisos luxus hotelek (pl https://www.oasisatdeathvalley.com/), de ez utóbbi iszonyúan drága és a parkon kívül jóval olcsóbban kaptok szállást.
• Általános szabály, hogy ha a Valley-n kívül szálltok meg, de ha nem akkor is, érdemes korán kezdeni a napot. Elkerülni a tömeget egy-egy látnivalónál, illetve napközben már meleg tud lenni még márciusban is.
• Star Wars rajongóknak kötelező, több Tatooine részt is itt forgattak 🙂

Na de jöjjön az itiner, hogy mennyi mindent lehet látni és persze a képek.

1. nap

Mi a szállásunkat a nemzeti parkon kívül foglaltuk, Pahrump-ban, Nevadában. Innen a Death Valley bejárata körülbelül 1 órára volt. Mi igyekeztünk korán kelni, és 7-fél8 körül már úton lenni. Megéri. A park bejáratához érve, befizettük a $30 belépőt. Ezt nem személyenként, hanem autónként kell fizetni és 7 napig érvényes (ez általában így működik mindegyik nemzeti parkban).

Az útitervet amúgy mi is egy másik blog alapján állítottuk össze 🙂 De nagyon hasznos volt! Szóval érdemes utánaolvasni mielőtt nekiálltok.

Dante’s View

Első megállónk a Dante’s View volt, ami kb. 1700m magasan helyezkedik el, a park legdélebbi pontján. Nagyon nincs mit hozzáfűzni, elképesztő a látvány. Az 1977-es Star Wars egyik forgatási helyszíne (Mos Eisley kilátó a Star Wars: Új remény-ből 🙂 ). A nagy fehérség pedig a medence alján a Badwater Basin, az USA legmélyebb pontja.

Twenty Mule Team Canyon

A Dante’s View felől visszafelé északra indulva jönnek sorban a látnivalók. A Twenty Mule Team Canyon egy sárga és fehér köves agyagdombos kanyon, amin egy egyirányú szűk földút vezet át, ez visszakanyarodik majd a főútra. Érdemes viszont kicsit félrehúzódni és megállni, mászkálni a dombokon, nagyon izgalmas a környezet. A kanyon nevét egy 18 (tehát nem 20) öszvérből és 2 lóból álló boraxot szállító csapatról kapta. Na és persze újabb Star Wars helyszín, Tatooine (pl. C-3P0 and R2D2 sétálnak Jabba palotájába).

Zabriskie Point

Egy másik nagyon híres kilátópont. Érdemes megállni, de túrázni ne innen induljatok el.

 

Devil’s Golf Course

Az ördög golfpályája, teljesen érthető a fantázianév. A főútrol letérve Death Valley közepén egy nagyon göröngyös táj terül elénk, itt-ott sóval borított, nagyon éles kőformációk. Mi a már említett blogot követtük ide (Furnace Creek felől a Badwater út felé), ami nem pont a kitáblázás szerint van. De totál megérte, mert így nem a “turista tömeget vonzó” részre keveredtünk. Egy egy kis lyukban még mindig ott látható a tavaszi esőzések maradványa.

Badwater Basin

Nos, ezt a nagy fehérséget látni fentről a Dante’s View kilátóról. Sóval borított hatalmas lapos rész két hegyvonulat között. Az USA legmélyebb pontja, 86 méterrel a tengerszint alatt. Ezt így én annyira nem is tudtam elképzelni, de ahogy felnézel a hegyre és meglátod a táblát, hogy ott a tengerszint, na akkor leesik. A hétvégénk alatt itt volt a legmelegebb is.

Mindenképpen sétáljatok be a “sótenger” közepébe. Valamikor réges régen – egy messzi messzi galaxisban 😀 – itt egy tó volt. Ahogy a klímának köszönhetően kiszáradt, úgy maradt hátra a só és mindenféle ásványok. Kicsit megfogdostuk a sót, leradíroztuk vele a kezünket, nagyon jó selymes lett utána. És eszméletlen hogy ott vagy az USA legmélyebb pontján és látod a legmasagabbat is, Mount Whitney-t a maga 4421 méterével. A nevét pedig azért kapta, mert még mindig van ott egy kis patak, aminek a vize a környező sós talajtól ihatatlan – azaz rossz.

Artist’s Palette

A következő megállónk a szivárvány színű dombok, az úgynevezett Artist Palette. A fémes elemek oxidációjának köszönhetően rózsaszín, zöldes, kékes, barnás színben pompázik a hegyoldal. Itt is bemehetsz a dombok közé jobban miután leparkoltál, mi azonban a következő nagyobb túrára tartogattuk magunkat. Állítólag itt is forgattak egy-két SW jelenetet 🙂

Golden Canyon

A legnépszerűbb kanyon és túraútvonal Death Valley-ben. Totál megéri! Több túraútvonal is van a kanyonon belül, különböző hosszúságúak és nehézségűek. Számos Tatooine jelenet helyszíne. A végén a Red Cathedral, vörös kőkatedrális található.

2. nap

A második napunkat  Valley északabbi és nehezebben elérhető részeinek meglátogatásával töltöttük. Ha valaki Las Vegassal köti egybe az általában 1 napos Death Valley kirándulást, akkor ide már nem nagyon jut el. Emiatt nem is annyira turistákkal zsúfolt, mint az első napi program. Viszont megéri rászánni az időt!

Ubehebe Crater

Pahrumptól 2-2,5 óra autókázásra található. Egy nagy vulkanikus kráter Death Valley északabb részén. A kráter kb. 1 km széles és 230m mély. Lehet, hogy ez nem tűnik olyan nagynak, de mivel még soha nem láttunk vulkánt, nekünk ez volt az egyik legeslegjobb élmény itt. Igen, az Etna a listámon van, de most ugye nem ott vagyunk 🙂 A kráter korát amúgy nem tudják pontosan, valahol 2000 és 7000 év közöttre teszik.

Van kiépített parkoló konkrétan a kráter szélénél, úgyhogy nem kell nagyot túrázni, ha valaki csak meg akarja nézni különösebb mozgás nélkül. Azonban nagyon ajánljuk hogy valamelyiket a 3 túraútvonal közül csináljátok meg ha erre jártok: (1) le lehet menni a kráter aljára, (2) körbe lehet sétálni a peremén, illetve (3) van egy kisebb kráter is (Little Hebe) a közelben, amit szintén meg lehet nézni. Mi körbesétáltunk a peremen, és csodálatos volt. Látni felülről a krátert már önmagában is nagyon szép, de ahogy mész körbe, minden szögből más és más. Nem mellesleg láthatod a kisebb krátert is a távolban és az egész környezetet, ahogy a fekete hamu lerakódott a környékére. Spoiler alert, minél magasabban vagy annál szelesebb lesz, hát itt is az volt.

Racetrack Playa

A Racetrack Playa egy kiszáradt tó a völgy kellős közepén. A krátertől legalább 2 óra autóval. Mérföldben nem sok, de nem kiépített az út, sőt nagyon köves, emiatt csak high clearance – azaz magas alvázmagasságú – kocsival lehet bemenni, és nagyon ajánlott a 4×4 meghajtás is. Mivel én ezt mindenképp meg akartam nézni, ezért még otthon béreltünk egy truck-ot. Ford F150. Nem 4×4 de high clearance-nek elég jó! 😀 Szóval ezzel mentünk az egész kirándulásra. Nem bántuk meg, tudtok Jeep-et is bérelni bent Death Valley-ben, de egyrészt nagyon drága, másrészt az egész kirándulás poros-sivatagos környezete jobban kívánja hogy egy olyan jellegű autóval menj az egész időre, amit nem sajnálsz.

Ez a hely azért nevezetes, mert itt találhatóak a híres “mozgó” kövek. A kiszáradt tó hihetetlenül egyenletes, és heves esőzések idején a környező hegyekből lezúdulú víz a meleg nyári forróságban gyorsan elpárolog mozaik szerű talajt maga után hagyva. A kövek versenypálya szerű csíkjai is ugyan ennek a jelenségnek köszönhető, a vizes talajon a köveket fújja a szél de a meleg olyan gyorsan szárítja a levegőt, hogy a földön ott marad a nyoma. Lábnyom viszont egyáltalán nem látszik meg.

Az egész hely amúgy nagyon csöndes és nyugalmat árasztó. Miután zötykölődtünk 2 órát gyök2-vel, az 1 kocsi széles úton, Ferinek ez kevésbé volt megnyugtató 😀 Hiszen vissza is kell menni.

Egy trükk, ha elértek a Racetrack Playa-hoz, ahol ki is van írva hogy ez az, ne álljatok meg rögtön az első parkoló résznél. Ez ugyanis az a rész, ahol mindenki megáll, és a talaj nem olyan szépen felrepedezett mint egy megállóval odébb – gyakorlatilag a “tó” hátsó felénél. Valamint az első megállónál nem is lehet látni a mozgó kövek nyomait egyáltalán. Ahol mi álltunk meg, ott is nagyon kellett keresni, hiszen régen volt eső is, de azért sikerült találni. Persze nem mindegy milyen időszakban érsz oda, állítólag este felé jobban látszódnak ezek a nyomok. Hát mi ezt nem kockáztattuk meg, mert ahogy említettem, ide az út elég “izgalmas”, nem nagyon akartunk sötétedésik maradni. Nem is ajánlatos.

Mesquite Flat Sand Dunes

Egy újabb ikonikus Star Wars helyszín. Nem, a homokot nem mesterségesen hordták ide. A szél fújta össze 😀 A szomszédos hegyek kvarc és földpátjaiból áll.

Itt már erősen a délután második felében jártunk, rengetegen készültek naplementét nézni a homokdűnék tetejéről. Biztos szép, de mi furának tartottuk mert az egész Death Valley egy völgy, szóval a környező hegyek mindenhonnan kitakarják a naplementét 😀

Csillag-nézés

A naplemente előtt még megálltunk egy gyors kitérőre a Harmony Borax Works-nél. Ez egy bánya ahol boraxot bányásztak. Ez valami szódium-borát féle kő, amit még ma is használnak tisztító szerekhez. Itt körbenéztünk kicsit, van egy kis kiállítás, egy vasúti szerelvény, de leginkább a környező táj ami jó.

És az egyik legajánlottabb tevékenység a Death Valley-ben, a stargazing, avagy csillagnézés. Mi úgy gondoltuk, itt fogunk csillagokat nézni. Teljesen véletlenül viszont az is kiderült, hogy egy parkőr vezette kis csillagnézős program is lesz. Úgyhogy nagyon megörültünk. Sötétedés után, jött két parkőr, egyikük felállított egy bazi nagy teleszkópot, a másik pedig összeterelte a népet egy piros lámpával. A piros lámpa nagyon fontos eszköz a csillagnézéshez. Mivel fény kell hogy botorkálj a sötétben, muszáj valamit haszálni. Fehér lámpánál viszont elvakulsz egy pillanatra, a piros viszont sokkal kíméletesebb, segít a szemednek a sötéthez alkalmazkodni.

A parkőrtől megtudtuk, hogy Death Valley egyike a sok International Dark Sky Park-nak, azaz bénán lefordítva “nemzetközi sötét ég park”. Van ugyanis egy ilyen szervezet is, akik fő tevékenyésége hogy védjék a sötét eget. Hülyén hangzik, de ha belegondolunk, akkor mégsem. A Föld rengeteg féle szennyezettségtől szenved, de arra már nem nagyon gondolunk, hogy az egyik legnagyobb probléma a fényszennyezettség. Az állatvilágban ugyanis állítólag rengeteg faj támaszkodik a sötét égre mint iránytűre, vagyis ugye a sötét égen megjelenő csillagokra. Ami ugyebár nem látszik a fényszennyezéstől sok helyen. Érdekes volt, hogy a park ugyan nincs annyira közel Las Vegas-hoz, Los Angeles-től pedig kifejezetten messze van,  mégis látható este mindkét város “fény aurája”. Fényszennyezés! A szervezet feladata pedig hogy a világításokat úgy alakítsa ki és irányítsa, hogy az minél természetkímélőbb legyen.

A parkőr sokat mesélt magáról a parkról, például hogy a marsjárót itt tesztelték, de az egyes csillagokról is. Valamint láttuk a tejútat, csodálatos volt. Sajnos ehhez nincs megfelelő fényképezőgépünk, ennyire nem vagyunk pro-k. Meg amúgy is ezt látni kell. Mindketten egyet értettünk abban, hogy ez volt a legjobb az egészben!

3. nap

Nos Death Valley-ben természetesen még sok kisebb-nagyobb túraútvonal, látványosság lenne (Natural Bridge, Eureka Sand Dunes, Darwin Falls, stb.) mint kb mindenhol máshol is több dolgot is meg lehet nézni. De számunkra ezek voltak a legérdekesebbek, amiket mi mindenképp meg akartunk nézni. Így harmadik napon már nem mentünk vissza a parkba, inkább hazafelé vettük az irányt. De útban megálltunk Calicoban, ami egy ún. szellemváros.

Calico

Kaliforniában, San Bernardino megyében egy régi bányaváros, amelyet 1881-ben alapítottak az ezüstbányászat jegyénbe. Ma már turista látványosság, de a szépen visszállított épületek, az egész hely hangulata nagyon jó. Mindenképpen érdemes megállni hacsak egy rövid kitérőre is, főleg úton hazafelé 🙂

És a végére az elmaradhatatlan videó: