Na most nem egy hosszúhétvégei kirándulás sztorija következik, hanem a nyaralásunk. Itt leginkább a természeti csodák domináltak, úgyhogy nem fogok annyit szövegelni 🙂 Asszem 🙂
Yosemite National Park
Kocsival indultunk útnak, és az első megállónk az 5 órányi távolságra lévő Oakhurst volt. Itt tulajdonképpen nincsen semmi különös, csak annyi hogy a Yosemite Nemzeti Parkba innen is szerveznek kirándulásokat. És mi befizettünk egy ilyen idegenvezetéses buszos túrára (Discover Yosemite). Ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult, mert bár magadtól is be tudsz menni a parkba, de első alkalommal az a tapasztalat hogy melyik kilátóhoz mikor kell odaérni hogy elkerüljük a tömeget, az megéri.
A buszos túra viszonylag korán indult, reggel 7kor, egy kb 15-20 fős busszal, és persze nem mindenki ott szállt meg ahol mi is, úgyhogy volt több megálló mire mindenkit felvettünk. A nemzeti parkba való belépés díjhoz kötött, úgyhogy ezzel számoljatok ha autóval akartok áthajtani a parkon. A parknak amúgy 3 autóúton megközelíthető bejárata van.
Mi a déli oldalról léptünk be a parkba, és az első megálló egy nagy erdő volt, a Mariposa Grove of Giant Sequoias, amit egyébként 2015 tavasza óta idén júniusban nyitottak meg újra a közönség számára. A projekt célja a fák védelmét szolgáló helyreállítási munkálatok voltak, valamint például parkolók megszüntetése és transzferbuszrendszer kialakítása, emelt sétányok kialakítása a fák gyökereinek védelme érdekében. A Mariposa erdőnek történelmi jelentősége is van, mégpedig hogy Lincoln 1864-ben a polgárháború kellős közepén hozott egy természetvédelmi határozatot, amivel az erdő és a Yosemite völgy területét a jövő nemzedék számára védelem alá helyezte.
Emlékeztek még a San Francisco-i kirándulásunkra? Voltunk egy hasonló kinézetű erdőben, a Muir Woods-ban. Na azok vörösfenyők voltak, ezek pedig “kaliforniai óriásfenyők”. Ezek a fák szintén nagyon szépek, vörös törzsűek, magasabbak és szélesebbek mint amiket San Francisco-ban láttunk. Szóval hiába nagyon nagyon hasonlítanak, a lényeg hogy nem ugyanazok, habár egy családba tartoznak nem meglepő módon 🙂 Az erdőben amúgy magában is el lehet tölteni egy napot túrázással.
Ez után jöttek a hihetelenül szép, “ilyet csak háttérképeken látni” tájak sorozata. Sok sok megállónk volt az egy nap alatt, és ezt most nem is sorolnám fel, mert nem ez a lényeg. A Yosemite Nemzeti Park legfőbb részeit mind megnéztük, Half Dome, EL Capitan, Yosemite Falls, Bridalweil Falls, Ahwanee Hotel… Nem igazán lehet a látványt leírni és a fényképek sem adják úgy vissza. Csak ámultunk #nofilter
Az Ahwanee Hotel, vagy újabb nevén Majestic Yosemite Hotel, a Yosemite völgyben található, 1927 óta működő hotel. Rusztikus és tájba illő építészetéről (az ilyet amúgy parkitechture-nek is hívnak) híres, főleg fa, acél és betonelemekkel épült. Nagyon hangulatos, nagyon drága 😀 A hotel belseje feltűnik a Ragyogás c. filmben. Eredeti – Ahwanee – nevét, az Ahwanechee natív amerikai törzs után kapta, jelentése Yosemite völgyben élő emberek (Yosemite Valley People). Ők maguk a Yosemite völgyet Ahwanee-nek hívták.
Az egy napos Yosemite kirándulás nagyon jó volt, kb. rögtön megállapítottuk, hogy ide egy nap nem elég, és vissza kell jönnünk. Épp hogy csak kapargattuk a felszínt, az idegenvezető el is mondta hogy a nap folyamán összesen 2%-át láttuk a parknak. Azóta is úgy gondoljuk, ez volt a legszebb hely amit eddig itt láttunk!
Lake Tahoe
A Tahoe tó Észak-Amerika legnagyobb alpesi édesvízű tava Sierra Nevada területén, kb. 1900 méter magasan. Mélysége alapján pedig az USA második legmélyebb tava, 501 méterrel, ezzel a világon a 16. Azt mondják hogy a tó olyan nagy, hogy ha a legszélesebb résznél állsz akkor a túloldal partvonala a horizont alatt van a Föld gömbölyűsége miatt… Na mi erre nem figyeltünk… De tényleg méretes, 490 km2 a felülete.
A tó kék vize, a környező magas hegyek adják a táj szépségét. 4 éjszakát töltöttünk itt egy hotelben, ami pont a Kalifornia és Nevada államhatár szélénél volt 😀 Kijöttünk a hotelből és az út túloldala már Nevada. Az államhatár amúgy a tavon keresztül fut. Télen-nyáron népszerű turista célpont, a síelők és a vízisport kedvelők is találnak maguknak elfoglaltságot bőven. De csak a tó környékét felfedezve, kirándulva is el lehet tölteni pár napot. Így tettünk mi is, amellett hogy egy nap azért “strandolással” telt. Azért van macskakörömben, mert a víz rohadt hideg 😀 Igen itt is. De nem meglepő, mégis csak hegyvidék. Állítólag tavasszal még szebb, mert még a környező hegycsúcsok hóval fedettek, a vízesések viszont bővízűek az olvadás miatt.
A környék amúgy tele van vízesésekkel (Cascade Falls, Eagle Falls, Glen Alpine Falls), amik közül mi csak párat kerestünk fel, de nagyon megérte. Nem túl hosszú túraútvonalakon ezek könnyen megközelíthetőek. Aki érzi magában az erőt, azért azoknak vannak itt hosszabb és nehezebb túraútvonalak is, sőt sokan kempingezve fedezik fel a környéket.
Az Emerald Bay-ben található a Vikingsholm kastélyt is megnéztük. 1929-ben épült skandináv ihletésű magán “nyaralóként”. A kastélyhoz gyalog lehet lejutni egy túraútvonalon, a kocsit az öböl felett található parkolóban kell hagyni. Lefelé még oké, de amikor vissza kell menni a kocsihoz a melegben… Ja és ennek min kb 3x futottunk neki, mert sajnos a parkoló igen hamar megtelik, a hegyi út mellett pedig nehéz parkolót találni, vagy csak nagyon messze találsz és természetesen sok sok tiltó tábla van amire a rendőrök igen csak figyelnek. Szóval ha ezt meg akarod nézni, akkor a kastély nyitása előtt legalább egy órával kb legyél a parkolóban.
Július 4-ét, az amerikai függetlenség napja itt ért minket, és ha már így van akkor a tűzijátékot is meg kell nézni. Főleg úgy, hogy állítólag a környék egyik legszebb tűzijátékát a Lake Tahoe-nál lehet látni. A tó közepéről lőtték fel, úgyhogy gyakorlatilag a tó körül bárhonnan jól lehetett látni. Mi a közeli partot választottuk és mivel nagy tömegre számítottunk, kimentünk 1 órával kezdés előtt. A napközben strandolók fele kint maradt és várta a parádét. 25 perces volt, tényleg szépre sikeredett 🙂
Reno & Virginia City
Gyorsan teltek a relaxálással töltött napok és utolsó esténken el akartunk még menni a nevadai Reno-ba, a “világ legnagyobb kisvárosába”, amit a mini Las Vegasnak is hívnak. Csak hogy hangolódjunk majd egy vegasi kirándulásra is, meg ha már közel vagyunk..
Az odaútra viszont találtam még egy megállót, amit érdemes megemlíteni: a szintén már Nevada területén található Virginia City. Az ércbányászat, ezüst- és aranyércbányászat fellegvára volt a terület az 1800-as évek végén, az aranyláz után kb. 10 évvel. Meg amúgy Nevada általában is. A városka főutcája megőrizte történelmi báját, számos ércbányászattal kapcsolatos múzeum és látnivaló akad, az amúgyis nagyon western hangulatot árasztó városban. Itt is érdemes lehet több időt eltölteni. Körbenéztünk, sétáltunk, aztán tovább mentünk Reno felé.
Nevada-ban már eleve rengeteg kaszinó található, de Reno főútcáján szinte csak az van 🙂 Igen, természetesen bementünk kaszinózni kicsit, kipróbáltuk a félkarú gépeket, illetve pókereztünk is gépen. Nem nem nyertünk 😀 Illetve de. 5 dollárra nyertünk még 6 centet…. Érdekes atmoszférája van egy kaszinónak, mi hálistennek nem éreztünk késztetést arra, hogy órákat töltsünk el azzal hogy minél több pénzt veszítsünk. 🙂 Amiért mi kíváncsiak voltunk a mini Las Vegasra, azok inkább az esti fények. Ja és slussz poén, hogyan jutsz át az egyik kaszinó-hotel parkolójából a hotelbe. A videóból kiderül, legyetek figyelmesek 🙂
Úton hazafelé
Miután elfogyasztottuk utolsó reggelinket a Lake Tahoe melletti hotelünkben, elindultunk visszafelé egy megálló közbeiktatásával. Az utunk amúgy a 395-ös autópályán vitt nagyrészt, és azért is említem ezt meg, mert az egyik legszebb útvonalak egyike a Sierra Nevada keleti részén. Számos egyéb megállót is lehetne itt beiktatni, rengeteg természeti látnivaló van (Mammoth Lakes, Death Valley, stb.), de ugye egyszerre mindent nem lehet, meg hát van is még időnk.
Így hát a Bishop nevű kisvárosban álltunk meg, hogy megaludjunk. A városban nagyon semmi érdekes nincs, viszont egy pékség felkeltette az érdeklődésünket: Erick Schat’s Bakery. Erick Schat egy holland betelepülő juhász aki hiányolta az otthoni kenyeret. Állítólag mai napig európai kemencében sütik a kézzel formázott kenyereket. A pékség amúgy óriási, nem csak kenyér van, hanem mindenféle édesség és sós pékáruk és sütemények, szendvicsek, úgyhogy egy ebédre is érdemes megállni. Egyszerűen nem tudtunk betelni a különféle kenyerek illatával. Készre sült kenyeret nem vettünk, – talán legközelebb 😉 – de árulnak kenyérliszt keveréket is, úgyhogy abba beruháztunk. És már ki is próbáltam az eredeti holland recept alapján készült “juhászkenyeret”.
És a videó: