Nem is olyan régen olvashattátok Feri kalandjait a munkahelyváltással kapcsolatban. Nekem is volt egy kis vízumváltási izgalom, úgyhogy gondoltam annak nyomdokain megosztom én is a tapasztalataimat.
Arra talán még emlékeztek, hogy egy bizonyos L1B típusú vízummal érkeztem az USA-ba, ami a cégen belüli transzfer vízum. Nos a cég jobban preferálja a H1B típusút (ami Ferinek is van). Na meg persze az ügyvédek minden egyes indított vízumügy után megkapják a járulékukat, úgyhogy biztos ez is benne volt. Már az első évem után, nem is kérdezték hogy akarok-e jelentkezni H1B vízumra, csak beadták a papírokat.
Első próbálkozás
Szóval első év, első H1B jelentkezést áprilisban beadták, aztán pár hónap után kaptam egy RFI-t, ami azt jelenti hogy addícionális információt kértek a vízumpapírokhoz. Hogy mit? Hát csak el kellett bővebben magyarázni hogy mi a napi feladatköröm. Telnek a hónapok, már november, elutasították. Az ügyvédek állítólag nem árulhatják el az indokát. Hát oké, nem vesztettem semmit, még mindig van érvényes L1B vízumom, tulajdonképpen én nem is akartam H1B-t :). De sajnos az elutasítás megjelenik a vízumtörténetemben.
Második év
Április, újra beadják. Rendben, legyen, végülis a haszna az lenne a H1B-nek hogy azt tovább lehet hosszabbítani egy esetleges zöld kártya igénylési folyamat kapcsán. Szóval rugaszkodjunk neki mégegyszer.
Eddig tudom uncsi a sztori. De most jön a csavar. Szóval a H1B vízumra való átváltást kétféleképpen lehet beadni: vagy automatikus státusz váltással vagy nem. Én kértem hogy automatikus váltás nélkül adják be, ami azt jelenti hogy ha megkapom nem váltódik át H1B-re október 1-jével automatikusan. Miért jó ez? Gondoltam késleltethetem a H1B kezdését, azaz ha a L1B vége felé leszek, akkor kezdem majd a H1B éveit és így több időt nyerek. Jó terv mi? Nos az ügyvédek sajnos automatikus váltással adták be a jelentkezésemet….
Szóval eljön augusztus, és kapom a levelet hogy megkaptam a H1B vízumot. Király. Mivel automatikus státuszváltással kaptam, ezért október 1-jével amennyiben az USA-ban tartózkodom, minden további teendő nélkül megváltozik a státuszom L1B-ről H1B-re. Igen, újabb pecsételés nélkül. Fura, ugyanis ha egyszer kiutazom az országból, a következő belépésnél az útlevelemben a régi vízum lesz. Tehát hogy fognak visszaengedni? Elvileg ha viszem a papírt, hogy elfogadták a státuszváltást, akkor működnie kell.
Duplacsavar
Kiderült, hogy munka miatt utaznom kellett Németországba, 2 napra: szeptember 30 – október 1. Szóval nem tartózkodom az USA-ban. Hosszas levelezés után az ügyvédekkel, kiderült hogy bukom az automatikus státuszváltást, hiszen pont azon az egy napon nem leszek az USA-ban. Mi ekkor a teendő? Konzulátus és vízumpecsét szerzése szinte mintha újat kapnék. Hiszen ha októberben vissza akarnék jutni az országba akkor ugyan van még érvényes L1B vízumom, de a USCIS (amerikai immigrációs hivatal) rendszerében benne lesz egy függőben lévő H1B kérelem. Függőben lévő, mert az automatikus váltást buktam, viszont nincs pecsétem. Van ugyan egy érvényes visszaigazolás az elfogadásról (aka Approval Notice), de ennyi.
Az ügyvédek állították, hogy vissza kell hogy engedjenek az USA-ba csupán a visszaigazolás birtokában is, de azért ezt jól meggondolva kicsit necces. Úgyhogy a németországi kiruccanás rögtön meghosszabbodott egy magyarországi úttal (nyilván ekkor már családot is látogatok), ahol eintézem az új vízumpecsét szerzést. Időpont a konzulátusra, befizetni megint az árát, stb, fényképet készíteni, minden papírt vinni, stb. A konzulátuson nagyon felkészülve ott álltam a teljes H1B dokumentációmmal, és a végén csak az Approval Notice-t kérték, na meg az igazolást arról hogy befizettem az összeget, aztán mehettem az ujjlenyomat-vételes és interjús ablakhoz. Erről is írtunk már korábban, úgyhogy nagyon nem regélek róla.
Az egyetlen jelentésre méltó dolog, hogy az interjúnál arra voltak kiváncsiak mi változott azzal hogy vízumot is váltottam. Semmi: munkahely a régi, hogy hol lakom nem változott, szóval egy 2 perces beszélgetés után engedtek utamra azzal hogy az útlevelet két nap múlva kapom az új H1B pecséttel.
Így lett. És mint láthattátok vissza is jutottam az USA-ba 🙂
Minden jóban van valami rossz
Van azonban egy negatívuma is ennek a vízumnak. Van egy úgynevezett LCA (Labor Condition Application) mellékterméke, ami nekem fejfájást okoz. Miről szól ez? A H1B vízum nem csak munkáltatóhoz kötött, hanem fizikai címhez is. Tehát én csak abban az egy irodában dolgozhatok, ahova be lettem jelentve, ahova felvettek. Mint tudjuk, ez nem működik, viszonylag sokat utazok. Szóval ha más helyszínen is akarsz dolgozni, akkor bizony ki kell tölteni egy ilyen LCA formot. Ez úgy működik, hogy először írok az ügyvédeknek hogy hol kellene dolgoznom, mennyi ideig, milyen gyakorisággal és ők eldöntik, hogy ki kell-e tölteni ezt a formot, kell-e vízum melléklet.
Vegyünk 2 példát:
- Hosszú távon kellene dolgoznom, pl. 6 hónapig az ügyfélnél, minden nap. Ekkor tutira kell egy vízum melléklet kérelmet beadnom, és a migrációs hivatal eldönti hogy mehetek-e oda dolgozni, vagy sem. De amíg nem kapom meg a mellékletet, addig nem kezdhetek ott dolgozni. Ez a tanácsadás területén elég szívás, ugyanis szoksor van az, hogy csak pár nappal a tényleges utazás tudom meg hogy pakolhatok és repülhetek.
- Kb. 3 hónapon kereszül minden második héten maximum 2 napot vagyok az ügyfélnél. Na ez az a gyakoriság (egész évre kivetítve), amihez mint kiderült, nem kell külön kérelem. Szóval én most ezt játszom, hogy limitált napig vagyok egy-egy ügyfélnél. Nem mintha kedvem lenne kitelepülni amúgyis.
A vicc, hogy ahhoz is kellett az ügyvédekkel beszélni hogy otthonról tudjak dolgozni, viszont szerencsére mivel közel lakunk az irodához, így egy térségben van, szóval le van fedve ugyanazzal az eredeti vízummal. Még egy érdekesség, hogy nem csak akkor kell ezt az egészet az ügyvédekkel megfuttatni, ha ügyfélhez kell mennem, hanem akkor is ha másik irodába.
Mire jó ez? Így akarják korlátozni/szabályozni, hogy a migránsok tényleg ott dolgozzanak, ahova felvették őket és a cégek ne adják tovább a munkaerőt valaki másnak, valahova máshova. De meg kell mondjam, kicsit “pain in the ass” 🙂