Újabb államot sikerült kipipálni. Ezúttal Colorado felé vettük az irányt az egyik hosszúhétvége alkalmából. Különösebb indok nem volt, hogy miért, igazából csak meg akartuk magunknak nézni Denvert, illetve a Rocky Mountain Nemzeti Parkot. Nagyjából erről a két dologról nevezetes amúgy Colorado, na meg persze a Colorado folyóról, amiről már hallottatok. Igen, ez az amelyiknek a Grand Canyon-t köszönhetjük. Azt kell mondjuk, itt még sokkal szelídebb, kis hegyi pataknak tűnik, pedig tudjuk mire képes 🙂
És íme az itiner: 4 napunk volt amit 3 terület között osztottunk szét.
Rocky Mountain National Park
Az első két napot a Sziklás-hegység egy részét képező Rocky Mountain Nemzeti Parkban töltöttük. Még a parkon kívül van egy város, Estes Park, ahonnan van shuttle is, mivel a parkolás problémás lehet. Itt van egy kis libegő – Aerial Tramway – amivel szép kilátást nyerhet az ember, és rengeteg túraútvonalat is. Mi fent megittunk egy kávét, de a túrázást a parkra tartogattuk.
A parkot az UNESCO World Biosphere Reserve-nek nyilvánította, ami az ember és természet kiegyensúlyozott kapcsolatát jelképezi. A Continental Divide keresztül húzódik a parkon, ami szétválasztja a vízáramlatokat a földrészen, hogy az Atlanti vagy a Csendes-óceán felé folynak-e. Egyike a legmagasabban elhelyezkedő parkoknak az USA-ban, a legmagasabb csúcsa 4,300 m körül van (14,000 feet). De sok felföld is találtható és ennek köszönhetően a parkban nagyon nagy hőmérsékletkülönbség is.
Ha csak 1 napotok van a Rocky Mountain-ben, akkor érdemes végigvezetni a parkon áthúzódó Trail Ridge úton, és pár megállót/kilátót beiktatni, főleg a park nyugati oldalán. Mi több kisebb megállóval tarkítva ezeket a nagyobbakat választottuk:
- Alpine Visitor Center – a majdnem 3,600 m (12,000 feet) magasan lévő látogatóközpont az egyik legjobb amiben jártunk az eddigi parkok közül 🙂
- Forest Canyon Overlook – ahol belátni az egész tundrát
- Holzwarth Historic Site – pár kabinból álló épületegyüttes, ami betekintést ad hogy hogyan éltek itt régen az emberek
- Coyote Valley Trailhead – ahol egy kellemes könnyűnek mondható túrát lehet megtenni a csodás felföldön sétálva, körbevéve a hegyekkel
- Grand Lake – a legnagyobb tó Colorado-ban, amiről az azt körülvevő város a nevét is kapta
Viszont ha egy másik napot is rászántok a parkra, akkor érdemes a középső részébe betérni, ahol már több túraútvonal van, változó hosszúságúak és nehézségűek. Ezek a túrák azért már megizzasztanak, nem csak azért mert hegymenet is van benne, hanem az egészet 3,000 méter (9,900 feet) magasan teszed meg.
- Bear Lake Trail – innen több trail is indul, az egyik legnépszerűbb maga a Bear Lake trail, ami a tó körül megy.
- Dream Lake – a Bear Lake-től indulva két másik alpesi tóhoz is el lehet jutni, melyből ez az első
- Emerald Lake – a második alpesi tó, amit nem érdemes kihagyni
- Alberta Falls – egy másik útvonal ami a Bear Lake-től indul, és a végén egy vízeséshez vezet.
Colorado Springs
Vasárnap Colorado Springs felé vettük az irányt. Ez egy kisebb város Denver-től délre. A város maga – mint itt minden – jóval a tengerszint felett van (1,839 m). Illetve van itt pár látnivaló is természetesen.
Talán a legismertebb a Garden of the Gods (azaz Istenek kertje), ami igazából egy park néhány jópofa vörös sziklával, amik nem mellesleg több millió évesek. A parkba a belépés teljesen ingyenes – még a parkolás is, ami azért meglepő. Egy másik nem szokványos dolog, hogy sziklamászás teljesen legális. Konkrétan meg lehet mászni a látványosságokat, ami azért elég laza. Amikor mi ott voltunk, akkor is többen másztak. Összesen amúgy több, mint 21 mérföldnyi túraútvonal van a parkon belül, úgyhogy lehet sétálni bőven. Mivel mi egy elég meleg napon érkeztünk, csak egy kisebb kört tettünk meg, de azért így is sikerült szemügyre venni a legtöbb sziklát. A képződmények amúgy homokkőből vannak és eredetileg ugyanazon erők alakították ki, amik a Rocky Mountain-t is, de aztán a homokkő kevésbé tudott ellenállni az éveknek és az erodáló erőknek.
Colorado Spring egyik másik nevezetessége a Manitou Cliff Dwellings. Ezek a sziklába vájt építmények kb 800-1000 évesek. Érdekességük azonban, hogy eredetileg nem is itt voltak, hanem Colorado egy másik pontján, az ún. McElmo Canyon-ban, de 1904-ben elkezdték az áthelyezésüket hogy megőrizhessék őket az útókornak. Ami így elsőre elég furán hangzik, de valójában az történt, hogy minden ami mozdítható volt, azt ténylegesen áthoztak, a sziklába vájt különböző szobákat pedig pontosan lemérték és újraalkották az új helyen. Talán nem kell mondanunk, hogy ezek az amerikai őslakosok történelmét és kultúráját örökítik meg. Ezen a területen (egész pontosan a dwelling-ek eredeti helyén 🙂 az ún. Ancestral Puebloans indiánok laktak. Csak hogy egy kis perspektívát adjuk, jelenlegi becslések szerint ez az indián törzs nagyjából i.e. 1200 és i.u 1300 között éltek itt (igen, az úgy 2,500 év), aztán megjöttek a spanyol hódítók és a többi már történelem.
Aztán találtunk a közelben egy kastélyt, a Glen Eyrie Castle-t. Ez egy tudor korabeli kastély, ami ma a Navigators nevű csoport tulajdona és ők keresztény oktató-rekreációs központként használják, de korlátozott számban hotelként, rendezvényközpontként is funkcionál. Sajnos nem tudtuk, hogy a kastély-túrára előre kellet volna foglalni időpontot, ezért csak kívülröl nézük meg, de biztos érdemes a túrára is beifzetni.
Denver és Boulder
Majd egy kis városnézés következett. A város egy James Denver nevű kormányzóról kapta nevét, és ‘Mile High’-nak becézik, mivel 1 mérfölddel (1.6 km) a tengerszint felett helyezkedik el. Denverben nem lehet kihagyni a Colorado State Capitol-t, ami meglehetősen hasonlít a United States Capitol-ra. Persze azt még nem láttuk élőben. 🙂 Aztán az utcán sétálva a konferencia központnál szembejött egy marha nagy kék medve. A mű neve ‘I See What You Mean’, de mindenki csak ‘Big Blue Bear‘-nek hívja. Állítólag az arra sétálók kiváncsiságát testesíti meg, bekukucskálva hogy vajon mi folyik a konferenciaközpontban, valamint azt hogy a természet a mindennapi életben is ott van. Denverben meg kifejezetten. 2005-ben állították, és egyébkén Kaliforniában készült.
Egy kis sétálás után belebotlottunk egy nagyon szép templomba is, ami a legnagyobb meglepetésünkre a magyarországi Szent Erzsébet (St. Elizabeth of Hungary Church) nevet viselte. 1878-ban német ajkú katolikus pár alapította. Sajnos nem tudtunk bemenni mert ünnepnap lévén zárva volt, de kívülről is nagyon jól nézett ki.
Majd elmentünk a 10 km-re lévő Red Rock Amphitheater-be, ami egy kb. 9500 fő befogadására képes szabadtéri amfiteátrum 1,970 m (6,450 feet) magasan. A környező vörös kövek miatt az akusztikája elképeztően jó. A legelső fellépés 1906-ban volt, de azóta is előadók sokasága jár ide felejthetetlen koncertélményt nyújtani. Játszott itt a Beatles, Jimi Hendrix, Ringo Starr, Cher és még sokan mások. A U2 híres koncertfilmje, a U2 Live at Red Rocks: Under a Blood Red Sky itt készült 1983-ban, 9000 néző előtt. De a Depeche Mode is négyszer játszott itt hatalmas tömegek előtt. Viszont nem csak koncertek helyszíne, egyre többször valamilyen csoportos sporteseményt, pl. jógát is tartanak itt. A helyiek előszeretettel járnak ide csak úgy edzeni is, a sok lépcső alapból jó lehetőséget teremt.
Ez után pedig a Denver melletti kisvárosba, Boulderbe vettük az irányt. Ez egy elég felkapott kisváros a környéken, ahol mi leginkább egy újabb sziklaképződmény keltette fel az érdeklődésünket, a Flatirons. 5 sziklából áll, amik vasalótalpra hasonlítanak, így nem véletlen a névválasztás sem. Népszerű túrahely ez is, de csak reggelizni is megéri kimenni a mellette lévő Chautauqua Parkba, hogy a sziklákkal a háttérben fogyaszd el a bagelt és kávét.
