A hálaadás avagy Thanksgiving itt nagy ünnep. Nagy családi összejövetel, mágikus ünnepi pulyka egészben. Iszonyú mennyiségű kaja. Mint nálunk a karácsony. A hálaadási pulyka nekik olyan, mint nekünk a karácsonyi bejgli. It’s a MUST! És legalább akkora tudománya van az elkészítésének is. Szóval a hálaadás és a pulyka fontos! A hálaadás nem fix dátum amúgy, hanem mindig november negyedik csütörtöke. És amúgy ez az egyik legjobb dolog benne, hogy mindig csütörtökre esik és a legtöbb munkahelyen kiadják az utána levő pénteket (ami egyébként a már otthon is népszerű Black Friday). Ez viszont rögtön azt jelenti, hogy van egy 4 napos hosszúhétvége. Ezt az amerikaiak többsége a családjával és evéssel tölti (mondom én, hogy olyan, mint a nálunk a karácsony :)). Kivéve a pénteket, akkor mennek megvenni féláron a tévét meg a laptopot – némi közelharc árán.
Mivel még nagy ismeretségi körünk nincs, se baromi nagy tepsim, amibe beleférne egy pulyka, arról nem is beszélve hogy nem bírnánk ketten megenni egy egész pulykát, így úgy döntöttünk, kihasználjuk az első olyan hosszú hétvégénket, amikor végre már nagyon sürgős elintézni valónk sincs és elkezdjük az “ismerjük meg Amerikát” szekciót. Az első úticél San Diego. Kalifornia 2. legnagyobb városa (LA után). Úgyhogy ha nem bánjátok, tartunk egy kis beszámolót az ottani élményeinkből. Spoiler alert, tele lesz a poszt képekkel 🙂
1. nap
Reggeli után indultunk el, nem rohanva, kényelmesen. De azok az idők már elmúltak amikor 11ig aludtam, szóval időben indultunk :). Nagyjából másfél órás út után ott is voltunk. Mivel hálaadás napján indultunk, ezért arra készültünk, hogy nem sok minden lesz nyitva. Ezért olyan helyeket válogattunk első napra, ami így is megnézhető. Az óvárosi résszel kezdtünk. Azt tudni kell, hogy San Diegot, és amúgy a mostani Kalifornia nagy részét is az európai spanyol betelepülőknek köszönhetjük. San Diego volt az első “európai” település ezen a területen. Előtte különböző indián törzsek éltek itt. Egy ideig mexikói fennhatóság alatt volt, háborúk ide-oda, aztán Kaliforniához került. Tehát visszakanyarodva az óvároshoz, erősen mexikói-spanyol beütésű. Nagyon jó hangulatú, de nagyon mini óvárosa van. Ilyen western filmekbe illő. Aztán a mellette lévő Heritage parkban sétáltunk, ami csak néhány házból áll, de mind nagyon szép.
Aztán elmentünk egy kilátóhoz, ahol Juan Rodríguez Cabrillo, a spanyol zászló alatt hajózó de egyébként portugál lakos szobra áll. Ő volt az, aki “felfedezte” ezt a területet. Csodás a kilátás innen. Tiszta időben, akár Tijuanat is látni. Azt mondják. Nyilván nem láttuk berajzolva a határt 😀 Ebéd után a Sunset Cliffs felé vettük az irányt. Nem véletlenül hívják így. Csodás cakkos sziklás rész, ahonnan nagyon szép látvány a naplemente. Mint a filmeken. Érdemes kicsit korábban érkezni, ez egy hosszabb partszakasz és csak úgy sétálni is nagyon jó itt. Aztán ahogy közeledik a naplemente ideje (ami ekkor kb 16:44 volt), gyűlnek az emberek. És nem csak a turisták, a helyiek is kijönnek. De nem is csoda, a kék óceán a narancssárga nap és sziklák látványa csodás. Nézzétek! hestegNOFILTER
2. nap
A Balboa parkban kezdtünk, ami az otthoni Városligethez hasonlít. Nagy park a város közepén. Számtalan múzeumnak és egy állatkertnek ad helyet a park. Ugye hogy Városliget! Az épületek nagy részét két itt tartott világkiállításnak köszönheti. A spanyol hatás itt is érzékelhető. Körbesétáltunk, megnéztük a botanikus kertet is, ami természetesen egy épületben van :). Itt megláttam az első kolibrit repkedni!! Eddig csak egyszer láttam élőben kolibrit, a nászútunkon Dominikán. Nyilván ott se sikerült lencsevégre kapnom, hát ez itt sem sikerült. Túl gyorsak 😀 Pedig azóta máshol is láttam, csak úgy a virágok környékén a plázákban…
Az állatkertben folytattuk a kirándulást, mivel mindenhol azt olvastuk, hogy ha San Diegoba mész az állatkert kvázi kötelező látványosság. Az egyik legnagyobb állatkertről van szó a világon. Tényleg hatalmas. És nagyon jól néz ki. Otthon én a nyíregyházi állatkertet jobban szerettem mint a budapestit, mert több a természetes növényzet. Na itt még annál is több. Amellett, hogy tele van persze telepített növényekkel, hogy az állatok természetes közegét megmutassák, rengeteg fa is megtalálható ami jó kis árnyékot ad az állatkerti sétához. Egy csomó trópusi növény van, ami pedig dob egyet a hangulatán. Egyébként az állatkert létrejöttét is a világkiállításoknak köszönhetjük. Kellettek egzotikus állatok… Az állatkert amúgy híres a pandapopulációjáról, azért vicces populációnak hívni mert kb 4 óriáspanda van. És amikor ott voltunk, csak 1 volt látható, aki már az állatkertben született. De nagyon cuki 🙂 Az állatkerten kívül, egy másik helyszínen amúgy van egy Safari rész is, oda végül nem mentünk el. De ha valaki teljes képet szeretne, akkor azt is érdemes lehet megnézni. És biztos nagyon jó élmény is.
Ezt követően hogy kultúrálódjunk is kicsit, bementünk a “History of Man” múzeumba, ahol mi egy spec kiállításra voltunk kíváncsiak. A “Cannibals” nevűre. A múzeum amúgy nagy hangsúlyt fektet arra hogy felnyissa a szemünket, nincsenek fajok. Ez csak a modern kor kitalációja. A bőrszín nem faji kérdés, hanem csak alkalmazkodás a környezetünkhöz. De ami minket jobban érdekelt, az a kannibálos rész. 🙂 A kiállításon láthattunk pár mítoszt és valós megjelenését is a “kannibalizmusnak”. Emberek számoltak be arról, hogy a túlélésért küzdés néha nagy úr. Gondoljunk a Pí élete (Life of Pi) filmre. Na hát ilyenekről meséltek, csak a valóságban. Vagy pl ha egy nyuszi mama stresszes helyzetbe kerül, megeheti a kicsinyét. Durva!!! Ki gondolta volna, hogy az édes kis szőrmók igazából vérnyúl!
Aztán lassan besötétedett, mi meg még nem is ebédeltünk. Elmentünk hát egy sörfőzdébe, mivel San Diego híres az sörfőzésről. A Karl Strauss Brewery volt a célpont. Elvileg ez a sörfőzde egyike az első sörfőzdéknek itt, 1989-ben alapították. Kiválasztottunk egy kóstolót a díjnyertes söreikből és ha már ott voltunk ettünk is egy jót. Méghogy az amerikaiak nem tudnak sört készíteni. Tény mondjuk, hogy a sörfőzde neve árulkodó, egy német betelepülő hozta létre. Gondolom, hiányzott neki a jó sör. Mindenesetre a sörök jók, a kaja jó, mi kellhet még.
Jóllakottan nekiindultunk, hogy a kikötő részen és a belvárosban lesétáljuk a kaját.
Elmentünk a “Gaslamp quarter” avagy gázlámpás negyedbe. A nevét – gondolom kitaláltátok – arról kapta, hogy régen itt minden lámpa gázlámpa volt. Ma viszont nem 😀 Átverés. Ezen a részen egy gázlámpa sincs. Még az óvárosi részen láttunk talán 1-2-őt. De igazából ez a san diego-i Soho. Éttermek (pl. itt is van egy Nobu), vásárlás és szórakozás helye. Mindenesetre van egy hangulata.
Nemsokára folytatjuk 🙂